EGY �LOM �ZENETE

�lmomban l�togat�ban j�rtam egy b�lcs embern�l.

Bekopogtam, hogy besz�lgetni szeretn�k vele, ha van r�m ideje. Elmosolyodott �s �gy v�laszolt:

- Mire vagy k�v�ncsi?

- Az �rdekelne, mit tartasz a legfurcs�bbnak az emberekben?

-Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a feln�tt� v�l�st, majd visszav�gy�dnak a gyermekkorba. Azt, hogy ak�r az eg�szs�g�ket is fel�ldozz�k, hogy sok p�nz�k legyen, majd rengeteg p�nzt k�ltenek r�, hogy visszanyerj�k eg�szs�g�ket. Azt, hogy izgatottan lesik a j�v�t, hogy megfeledkeznek a jelenr�l, �gy azt�n nemhogy a j�v�t, de a jelent sem �lik meg. Azt, hogy �gy �lnek, mintha sose haln�nak meg �s �gy halnak meg, mintha sose �ltek volna.

- Atyak�nt mit szeretn�l, hogy gyerekeid mely tanuls�gokat jegyezz�k meg?

- Tanulj�k meg, hogy senkib�l nem lehet er�vel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a leg�rt�kesebb, hogy mit szeretn�nk az �letben, hanem az, hogy kik �llnak mellett�nk. Tanulj�k meg, hogy nem c�lszer� m�sokhoz m�rni magunkat, saj�t magunkhoz k�pest legy�nk elb�r�lhat�ak. Fogadj�k el, hogy nem az a gazdag, akinek a legt�bbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van sz�ks�ge. Tanulj�k meg, hogy csak n�h�ny m�sodperc kell ahhoz, hogy m�ly sebeket ejts�nk azokon, akiket szeret�nk, �m sok-sok �v kell ahhoz, hogy ezek begy�gyuljanak. A megbocs�t�st a megbocs�t�s gyakorl�s�nak �tj�n kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik m�lyen �reznek, de nem tanult�k meg kimutatni �rzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy b�rmit lehet p�nzen venni, csak boldogs�got nem. K�t ember n�zheti ugyanazt a dolgot, �s m�gis k�t m�sf�le dolgot l�tnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi bar�t, aki mindent tud r�lunk, �s m�gis szeret. Nem mindig el�g, ha m�sok megbocs�tanak, meg kell bocs�tanunk magunknak is.

B�cs�z�sn�l megk�sz�ntem szavait, � pedig �gy v�laszolt:

- Az emberek elfelejtik, mit mondt�l, mit csin�lt�l. De arra mindig eml�kezni fognak, hogy �rz�seket �bresztett�l benn�k.

Gyonyoru!!!

Mama mi�rt s�rsz? - k�rdezi a kisfi� az �desanyj�t:
Mert �n n� vagyok - v�laszolta az asszony.
Ezt nem �rtem! - mondja a kisfi�
�s ezt soha nem is fogod meg�rteni -v�laszolta gyermek�t
�t�lelve az anya.

K�s�bb megk�rdezte a fi�cska az �desapj�t is Papa, mi�rt s�r a mama
l�tsz�lag minden ok n�lk�l? Minden n� ok n�lk�l s�r. - Ez volt minden
amit az apa v�laszolt.

A fi�cska feln�tt f�rfi lett, �s m�g mindig kereste a v�laszt, vajon
mi�rt s�rnak id�k�z�nk�nt a n�k. Egyszer megk�rdezte a Legfels�bb
Hatalmat:
- Mondd Aty�m, mi�rt s�rnak a n�k olyan k�nnyen? Az Atya elgondolkozva
v�laszolt:

Amikor a n�t teremtettem, valami k�l�nlegeset alkottam.

Oly er�ss� tettem a v�ll�t, hogy a vil�g terheit elb�rja, m�gis oly
gyeng�dd�, hogy vigasztal�st is tudjon adni.

Oly bels� er�t adtam neki, ami lehet�v� teszi, hogy akkor is tov�bb
menjen,
amikor m�r mindenki m�s feladja, hogy a betegs�gek �s a b�nat idej�n is
ell�ssa csal�dj�t panaszkod�s n�lk�l.

Oly m�ly �rz�seket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig �s minden
k�r�lm�nyek k�z�tt szereti, m�g akkor is, ha a gyermek �t m�lyen
megb�ntotta.

Oly er�t adtam neki, mellyel a f�rj�t minden hib�j�val egy�tt szereti
�s elviseli, �s az�rt alkottam a f�rfi oldalbord�j�b�l, hogy vigy�zzon
f�rje sz�v�re.

Oly b�lcsess�get adtam neki, hogy tudja egy j� f�rj soha nem s�rti meg
a feles�g�t, m�gis n�ha pr�b�ra teszi a n� �rz�seit, hat�rozotts�g�t �s
kitart�s�t, hogy szikla szil�rdan f�rje mellett �ll-e?

�s v�gezet�l k�nnyeket is adtam neki, hogy s�rhasson. A k�nnyek kiz�r�lag

csak az �v�i, �s annyit haszn�l bel�l�k, amennyire csak
sz�ks�ge van.

L�tod: Egy n� sz�ps�ge teh�t, nem a ruh�j�t�l f�gg amit �ppen visel,
vagy az alakj�t�l amilyen az � form�ss�ga, de m�g nem is att�l ahogyan a
haj�t viseli.

Egy n� sz�ps�g�t a szemeiben ismered fel, mert ez a sz�ve
kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Add tov�bb ezeket a goldolatokat minden n�nek, akit csak ismersz.
Ha ezt megteszed, valami csod�latos dolog fog t�rt�nni.
Seg�ted a n�k �nbecs�l�s�t!

HISZ MINDEN N� SZ�P AKI SZERET!