Indul a küszöbről az út

ha nem vigyázok, elszelel

felkötöm én is a sarút,gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár,

futok, a lábam bizsereg

csak ott lehetnék végre már!

Aztán hová? Ki mondja meg?

Felhők, ködödk, éjszakák,

nincs tovább! nincs tovább!

Lámpa, tűz és vacsora:

Csak haza! Csak haza!

A Vándor

Van mi arany, bár nem fénylik,

van ki vándor, s hazaér,

régi erő nem enyészik,

fagyot kibír mély gyökér.

Lángját a tűz visszakapja,

árnyékból a fény kiszáll,

összeforr a törött szablya,

s koronás lesz a király.

A Fürdő

Este a fürdő meg sose árt,

lemossa a testről a port meg a sárt.

Éppen ezért így énekelek:

ó, a Melegvíz, hű de remek!

Kedves a fülnek a fürge eső

meg a csermely, a lágyan csörgedező:

de minden esőt s patakot lepipál

a drága melegvíz gőze, ha száll.

A hidegvizet én forró napokon,

ha szomjas a torkom, elfogadom.

De innivalónak a Sört szeretem:

a Vizet meg zúdítsd rám melegen.

Kell a szökőkút szép vize is

csillog a fényben, permete friss.

De szebb a melegvíz: úri dolog,

hogyha a dézsában tocsogok!

                                                        /Zsákos Bilbó/